Moszkító-meter 2018. 05. 09.

Átlagos mennyiségű szúnyog van, de nem mindenütt fordul elő nagyobb számban. Leginkább hajnalban és alkonyatkor aktívak. Napközben a sűrűségeket, az árnyékos erdőrészeket és a vízpartokat kerüljük, így nem okoznak nagyobb kellemetlenséget. Hajnalban és alkonyatkor aktivizálódnak. Jó szolgálatot tesz ilyenkor a zárt, vagy zárható ruházat és a szúnyogriasztó szerek. Az erdei vasúton utazókat nem igen zavarják.

Sáros-alja madármegfigyelő torony

A madármegfigyelő torony a Sáros tó partján áll. A tavon gyakoriak a Gemencben rendszeresen

előforduló madárfajok, mint például a barna kánya, szürke gém, a nagy kócsag, a kis kócsag, a vörös gém, vagy a nagy kárókatona.

A szerencsés kiránduló a közeli hódvárban élő eurázsiai hóddal is találkozhat, napsütéses időben a ledőlt fák vízfelszínhez közeli ágain pedig napozó mocsári teknősök figyelhetők meg.

Sáros_1-1024x576

A Sáros alja elnevezéssel a 18. századi térképeken találkozhatunk először. A Sáros alja erdő déli csücskében elhelyezkedő tó a Duna szabályozást követően alakult ki az egykor erre kanyargó folyam egyik öbléből.

Az 1970-es években megépült Sió Árvízkapu duzzasztó hatásának következtében területe jelentősen megnőtt, jelenleg – vízállástól függően – mintegy 17 hektárt tesz ki. Sekély (50-80 cm-es), hamar felmelegedő vize ideális ívó helyet ad az itt élő halfajoknak, utódaik pedig a táplálékban gazdag „halbölcsőben” gyorsan növekednek.

A Sióval és a Holt-Sióval fokokkal összeköttetésben lévő tóból a környező vízterületekre tudnak kijutni a fiatal halak, biztosítva a gemenci vízrendszer halbőségét.

 

Megközelítés:

A Keselyűsi Fogadóépülettől nyugati irányba elindulva az erdészházak előtti földúton, mintegy 10 perces könnyed gyaloglással érünk a vízparti fák között megbúvó kilátótoronyhoz. Az útról a tájékoztató táblánál kell letérni jobbra.

 

GPS:  46°19’58.07″É, 18°50’35.32″K